egy újabb kép, amibõl talán kiderül, hogy én nem is én vagyok.

Hosszú szünet után újra töltök fel. Mostanában radikálisan valósítom meg azt, amirõl Susan Sontag nem is álmodott: a fényképezõgépemhez erõsített állvánnyal járok a világban, és széjjelgéppisztolyozok mindent, ami mozog, neszel, molyol, serceg vagy zizzen.

semmi különös kép, most találtam meg, 2006-os, és így utólag érdekesnek találom, valamiért eszembe juttatja azt, ahogy a 70-es években fotóztak páran. egyébként boldog karácsonyt minden pusztavacsi képtárazónak.

egy átalvatlan éjjelre következ? hajnalon az ember még ilyesmire is képes... (könnyen lehet, hogy ezt kés?bb leszedem majd.)