saját magam által nagy becsben tartott sorozatom második darabja. szerintem most kezdek igazán pedzegetni valamit. remélem nem fulladok ki, koncepciózusnak érzem magam. nem volt könnyű felfigyelnem erre a múló, metafizikus tartalmakkal komplex módon átszőtt pillanatra. a kép fekete-fehér. az absztrakció az oka. itt is, mint a gondosan megtervezett sorozat többi tagjánál, ezen van a hansúly. a belső lét külső manifesztumainak, térbeli leképeződéseinek absztrakcióit keresem. úgy érzem sikerrel. ez a kép rólam szól. ez a kép az én képem. ez a kép az énképem. ez a kép: portré.

fényt kapott, minden baja van (befűzős részen volt).

a kép mély betekintés nyújt lelki tusáim leglelkitusábbikába: tanulás, vagy inkább más? finom és szerény eszközeimmel absztrakt módon megjelenítem a tanulást szimbolizáló színes könyvstócokat (háttér), míg az előtérben kiemelem a dilemma komolyságát. egyúttal a két térszelet súlyának vizuális differenciálásával állást is foglalok. a kép egy sorozat része, amely bemutatja a lakókörnyezetemet, és az abban töltött életem általam legfontosabbnak tartott elkapott pillanatait.