Multkor vartam az utcan es eppen egy fotos/kepkeretes bolt kirakata elott voltam es meghasonlottam kicsit. Egy csillivilli keretben, papa-mama gyerekek kep, szepen bevilagitva, kis hajfeny, mosoly, szep ruha annyira mesterseges vilag, hogy ilyen nincs, egy gyerek nem ilyen, de szeretnenk ilyennek latni magunkat is es csinaltatunk egy fotot. Es a foto, ami definicio szerint a valosag lenyomata kellene, hogy legyen lesz eppen a legnagyobb csalo. Es becsapjuk magunkat, mondvan, hogy foto, tehat valosag, kozben meg tudjuk hogy nem. Es esztetizalunk, meg csillogo pokhalo a napfenyben, nem a szetroncsolt a doglott muslicakkal az olajoshordoval a hatterben, vagy ha az, akkor meg jon, hogy hatasvadasz, meg klise ciganypurde a roncs biciklivel. De akkor mi marad a fotozasnak? Egyelore nem tudom a valaszt, de kezdetnek probalom a tudatossagot teljesen mellozni. Erre remek a lyukkamera. Nem merek fenyt, nincs kompozicio, csak lerakom, kinyitom, sacc becsukom. Erzes, pillanat...

Gyuri: Kaposváron volt az esküvő. Azért vettem le az előző két képet, mert vicces akartam lenni, csak nem gondoltam mindenre. http://gportal.hu/picview.php?prt=221810&gid=2102216&index=1 Itt vannak a képek.

Mint látható, ez kakukktojás, festményreprónak t?nnek és felez?s géppel. Mindegyik kép leica filmen van és dia.

Az olvasó ember cím? pályázatra készült, ezért egyel?re csak képtártagok láthatják.

Mivel mostanában egyáltalán nem fotózom, elkezdtem barkácsolni, hogy mégis legyen valami pótcselekvés ami a fotózáshoz köthet?. Szóval ez a lef?részelt csöv? psix amir?l beszéltem. Az alsó képen látható farsangi trombita szolgál a zár felhúzására. (Az apósom schwalbeján töltött be szerepet korábban), a fed?lemez pedig egy szétvágott tepsib?l van (a konyhában találtam). Ilyen volt fénykorában szegény pára: http://farm1.static.flickr.com/44/179899561_0bcbbaf713.jpg